Viszonylag friss hír, hogy Sólyom László létrehozta a Bölcsek Tanácsát amivel egy általánosan elismert tekintélyekből álló közép és hosszútávú oktatási és korrupcióellenes stratégiát kidolgozó tanácsadó testületet hívott életre.
Tallán Miklós a heti publicisztikájában így ír:
Mik lehetnek a bajok az elképzeléssel? Például a szerepzavar, nem a tanácstagoké, hanem az elnöké. A jelenleg hatályos alkotmány szerint Magyarországon minden hatalom a népé, és a népakarat képviselők útján vagy közvetlenül érvényesíthető. Arról, hogy ez ebben a formában elméletileg optimális-e, és ha nem, mit és hogyan kellene változtatni rajta, lehet vitatkozni heteken át, de most hagyjuk.
Csak azt vegyük észre, hogy Sólyom László egyrészt számos esetben hivatkozik erre, sőt erősíteni kívánja az állampolgári részvételt. Másrészt azonban saját tekintélyét és hivatalát igyekszik minél kijjebb vonni ebből a körből. Akár a korábban épp általa megszorított elnöki hatalom határainak tágításával, akár a mostanihoz hasonló akciókkal.
A két elv közt ellentmondás van: vagy a népfelséget tekinti legfőbb tekintélynek, vagy valami mást, aminek a letéteményese lehet akár az elnök, akár egy testület, akár ölthet testet egy alkotmányszövegben, vagy másban - a lényeg, hogy nem egy önjelölt legfőbb tekintélyről van szó.
Két fő probléma van elsősorban ezzel a kritikával. A kisebbik az aránytévesztés: egy tökéletlen demokráciában amikor a regnáló hatalom súlyosan és rendszeresen sérti meg az alkotmány betűjét és szellemét, arányt tévesztőnek tetszik az államfői nüanszokról értekezni.
A nagyobb probléma, hogy a vádaskodás alaptalan. Az, hogy az alkotmány szövege szerint az állampolgár a választott képviselők útján gyakorolja a hatalmat, nem jelenti azt hogy csak a választott képviselők intézkedhetnek és azt a hatalmat nem delegálhatják tovább.
Különösen abszurdnak hat az érvelés egy olyan környezetben, ahol az államfői hatalom nagyrészt ceremoniális és névleges, viszont annak erősítése bőven elkellne az országban elszabadult politikai és társadalmi folyamatok moderálására. Sólyom rendkívül helyesen teszi, hogy az utolsó lehetőségig él elnöki jogkörével, aminek azt hiszem eddig csak pozitív hatását láttuk. Fogalmazhatnék úgy is, hogy Sólyom tevékenysége páratlan, csodaszámba menő a mai magyar közéletben. És kevés.
Furcsa még a Bölcsek Tanácsának vizsgálódási köre is: korrupció elleni harc és oktatás. Értem, az elnök szerint bizonyos szempontból ezek a legfontosabb területek, itt van a legtöbb tennivaló. Kétségtelen, itt is sok a dolog, de erősen hiányos az elmélet.
Sólyom jóval okosabb annál, mint hogy egyszerre akarná megoldani az ország problémáit. Ha valaki hosszú távra gondolkodik, milyen kiindulópontot kell választania? - Tehette fel a kérdést köztársasági elnökünk. Azt hiszem helyes választ adott.
Bármily nemes cél is lenne az "egészségügy, nyugdíjrendszer, államháztartás" rendbetétele, ezeket nem lehet rövid távon rendezni és igen, összefüggenek épp ezért nehéz a probléma. Milyen szögből támadunk meg egy problémát? Látszik, hogy az utóbbi 18 évben rövid távú, elkülönülten kezelve próbáltak vagy nem próbáltak választ adni a kritikus területekre.
Ez nyilvánvalóan nem működik, Tallán Miklóssal szemben azt állítom, hogy pont az oktatás és a korrupció visszaszorítása az a két terület amin keresztül az országban uralkodó általános káoszt meg lehet támadni. Ha rendelkezik az ország egy tiszta közélettel és megfelelően oktatott emberfőkkel, akkor a többi probléma majdhogynem automatikusan megoldódik, a demokrácia diadalt arat. Ugyanis az országban a Kádári szemlélet a legnagyobb probléma, az emberek hiányos demokrácia-felfogása és minden ebből következik. Az egészégügy és az államháztartás állapota csak egy undorító, hatalmas tünete az egész fertőnek.
Erkölcsileg helyes szabad egyéneket mások eltartására, azaz rabszolgamunkára kötelezni egy mégoly hatékonyan működő államnak? Nem.
Tessék felébredni! A társadalmi szerződést és a modern állam fogalmát veti el, kedves Miklós! Nem véletlenül alakultak ki társadalmak, közösen könnyebb élni, mint mindenki a saját és csakis kizárólag a saját hasznát nézve.
Magyarországon már amúgy is kritikusan alacsony az állami részvétel aránya a gazdaságban és a tulajdonban. Őszintén szólva nem akarok az Egyesült Államokban tapasztalt viszonyok közelébe jutni (első világbeli gazdaság harmadik világbeli társadalommal...) az ilyen szónokilag jól hangzó gyakorlati sületlenségek miatt mint amit ez a ki nem mondott libertarianizmus jelent.
Visszatérve a Bölcsek Tanácsára - lehet, hogy nem lesz túl sok praktikus eredménye a dolognak rövid távon, de abban biztos vagyok, hogy a jó irányba mutat és akár pozitív útmutatást is jelent a társadalom egésze számára, tehát biztos, hogy nem fölösleges.
( Ha már Sólyom László a téma, a Népszabadság rossz néven veszi, hogy Sólyom László eddig tévedhetetlenül elmeszelte az alkotmányosan aggályos törvényeket. Mennyivel könnyebb lett volna Szili Katalinnal, mint köztársasági elnök, ugye kedves MSZP? )
