Minden civilizált társadalom pár jól körülhatálható szabadságjogon és kötelességen alapszik. Nem véletlenül fektették ezeket a jogokat és kötelességeket le Magyarországon is sok más országhoz hasonlóan az Alkotmányba, hiszen ezek egy egészséges társadalom alapszabályai, axiómái.
Ezek az axiómák együtt, egyensúlyban és mindig érvényesek. Nem egyéni ízlés szerint válogatunk, hogy mikor kire és hogyan terjednek ki.
Különösen káros tehát, hogy ezeket a társadalmi játékszabályokat senki sem védi következetesen. Léteznek különböző magukat jogvédőnek tituláló szervezetek, de alkalmi hómunkásként csak a saját ideológiájuk, szekértáboruk által kijelölt területen söpörgetnek.
A Nemzeti Jogvédő Alapítvány egy viszonylag behatárolt területen, a gyülekezés szabadsága és a hatósági visszaélések témakörében lép fel. Nincs ezzel amúgy semmi probléma, de elkellne a védelem más szabadságjogoknak is.
A TASZ ezzel szemben, bár elviekben felvállalja a szabadságjogok védelmét - nem tekinti axiómának őket, sőt: ideológiától függően elfelejtkezik egyikről, másikról.
Amikor januárban a parlament megszavazta a büntető törvényköny módosítását és így több éves börtönbüntetési tétellel büntethetővé vált a papírgalacsin és tojásdobálás, ami más országokban teljesen természetes kifejezésmódja a szólásszabadságnak, a TASZ nem érezte úgy, hogy meg kellene szólalnia.
Amikor a miskolci rendőrkapitány nem volt hajlandó tovább a szőnyeg alá söpörni a romákkal kapcsolatos társadalmi problémákat és etnikai alapú statisztikát tett közzé (amit jegyzem meg, más országokban mint Nagy Britannia teljes természetességgel gyűjtenek), akkor a TASZ szükségét érezte, hogy lerasszistázza őt.
Amikor egy európai bizottság egyéb botrányos kijelentések mellett kifogásolja a szólásszabadság magas fokát Magyarországon, akkor a TASZ szintén néma maradt.
Míg börtönnel szeretnék egyesek az országban fenyegetni azokat akik valós társadalmi problémákra hívják fel a figyelmet, ezzel szemben a TASZ idejét mégis az köti le, hogy felderítetlen bűncselekmények mögött rasszista indítékot feltételez és amiatt kritizálja a köztársasági elnököt, hogy nem ítélte el a rasszizmust (!) egy olyan esetben amikor erre nem utal semmi.
Az etnikai alapú statisztikák készítése fontos eszköz. Ha az adatok azt mutatják, hogy a romák körében az országos átlaghoz képest kimagasló a bűnözés, az nem rasszizmus hanem egy jókora probléma. Ha viszont ezek a statisztikák javulást kezdenek pár év múlva mutatni az az egyik legjobb antirasszista eszköz lehetne.
Különösen visszataszító tehát, hogy amíg romák által elkövetett bűncselekmények esetén rasszizmust kiált a TASZ ha valaki felhívja a figyelmet arra, hogy a romák bűnözési szokásai negatív irányban deviálnak az átlagtól, fordított esetben amikor a romák az áldozatok ott a tények ismerete nélkül rögtön rasszista indítékot feltételez, hiszen a következetes álláspont az lenne ha ilyen kijelentést maximum akkor tenne a szervezet ha tények állnak rendelkezésre és ugyanakkor rávilágítana a romákkal szembeni - vita tárgyát képező, hogy pontosan mekkora - társadalmi ellenérzés egyik legfőbb okára: a romák integrációs problémáira.
Ahogy egy néhai humorista fogalmazott, nincs rasszizmus Magyarországon, na de igény, na az lenne rá. Jó lenne a problémákkal azelőtt foglalkozni, mielőtt valaki elkezdi kielégíteni ezt az igényt. A legnagyobb akadály ebben magát a probléma megvitatását gátoló reflexből rasszistázó elemek.
Az elmúlt két hónap eseményei mindenesetre megmutatták, hogy Magyarországnak szüksége van független, a szabadságjogok alapértékeiből kiinduló, valódi jogvédő szervezetekre a polkorrekt, ideológiákhoz és holdudvarokba tokozódott képződmények helyett.
