2009, Magyarország:
Március 15.-én történtek az alábbi események:
- Letartóztattak és rabosítottak két férfit, egy történészt és egy ügyvédet, amiért a "Gyurcsány takarodj" kifejezéssel éltek a szóláshoz való alkotmányos jogukkal. Súlyosbító körülmény, hogy volt náluk egy tojástartó és egy könyv is, Sztálin életéről. A fogvatartás során a rendőrségen tapasztalt bánásmódról így nyilatkozott egyikük:
Rosdy Tamás ügyvéd elmondta, hogy egy „nagydarab, gumikesztyűt viselő smasszer” utasította, vegye le minden ruháját, majd más mellett felemeltette vele herezacskóját, hogy nemi szervét megvizsgálhassa. A háromgyermekes családapának a fal felé kellett terpeszállásban fordulnia és háromszor le kellett guggolnia, illetve felszólították arra is, hogy emelje fel talpát és mozgassa lábujjait. Amikor a fiatalember, aki egyébként hét órán keresztül hozzátartozóit sem értesíthette, azt kérdezte, erre mi szükség van, gúnyosan csak annyit feleltek neki, tegyen panaszt, ha valami nem tetszik neki.
- Előállítottak és szabálysértési eljárás alá vontak két fiatalembert, akik egy "Felelős kormányt Buda-Pesten" feliratú transzparenst tartottak a magasba. Az 1848.-as követelések második pontja a "Felelős ministeriumot Buda-Pesten" volt. A rendőrség fél nappal az előállítás után, valamikor hajnalban kiadott egy közleményt ami arra utalt, hogy a szabálysértési eljárást leállítják.
- A rendőrség beszorított és könnygázzal letámadott több tucat békés embert, köztük Morvai Krisztinát is. A videó itt megtekinthető.
- A rendőrség már március 14.-én 5-10 fős rohamrendőrökből álló csapatokat masíroztatott keresztbe-kasul Budapesten.
- A BKV nem engedte ki a Combinókat a 4/6 villamos vonalára, ezzel azt az érzetet keltette, hogy itt "valami készül". A vonalon közlekedő régebbi szerelvényeknek ugyan nem esett baja, de megszívattak pár mozgássérültet.
- A kormányközeli politikusok háromszoros kordon mögött, épületekben elbújva, üres Kossuth téren, a babakocsis anyukáktól még a cumisüveget is elvéve ünnepelt.
Gondolatbűnözés, a gyülekezési és szólásszabadság korlátozása, a hatalom dölyfös magatartása, a szorgalmas elvtársak állami kitüntetésben való részesítése, rendőri erőszak, mindez így együtt a nyolcvanas évek végére már elképzelhetetlenné vált.
Orbán Viktor úgy vélte: az elmúlt hét év nem része a rendszerváltásnak, csupán a múlt restaurálása, amikor a hatalom ugyanazokat az eszközöket alkalmazta, amelyek a rendszerváltás előtt is csődbe vitték az országot.
Orbán ezért alkalmas miniszterelnöknek, mert tudja, hogy honnan hová tart és az nem a KISZből a Központi Bizottságba vezető utat jelenti számára. Nem véletlenül produkálta az 1998-2002 közötti polgári kormány a rendszerváltás óta legjobb gazdasági és kormányzati teljesítményt, míg a posztkommunisták nem véletlenül termelték ki rekord idő alatt újra a Kádári csődöt. A gazdasági teljesítményhez nem kell sok, csak demokratának kell lenni és teljesítmény alapon kell értékelni párthűség helyett. Erre nem képesek a posztkommunisták és ezért van romokban ma az ország.
Amíg Magyarország meg nem érti, hogy csak megtisztult közgondolkodással lehet jól működő országot építeni és minden csalódás, hiba és gond végső soron ennek a hiányára vezethető vissza, addig ez az ország nem fog rendbejönni. Meg kell változtatni az ország gondolkodását és eltakarítani a Kádári mocskot, aztán lesz gazdasági növekedés és rendes, "ejrópai" életszínvonal, nem fordítva. Addig is, Kádár apánk szelleme búg lágyan a tébolyodott cezaromán Ferencből.
