Az Egyesült Államokban és kisebb mértékben Nagy Britanniában megy a profi marketingcégek, különböző álcivil alapítványok és a szerencsétlen, megvezetett laikusok, összeesküvés-elméletekben hívők által gerjesztett álbalhé arról, hogy ugye nem is létezik az a globális felmelegedés nevű valami, az csak kamu.
De jó lett volna, ha legalább ebből nem vesszük ki a részünket itt Magyarországon. Ha már igen, akkor Matematikus úr megkérdezhetett volna egy gyakorló klímakutatót, hogy mégis tisztázzon már pár kérdést, mert nem igazán érti, hogy ez hogy is van. Ugye ez a normál procedúra, ha nem érti valaki a Cauchy-Schwarz egyenlőtlenséget akkor nem világméretű matematikus összeesküvésről kezd el fantáziálni, akárhogy is tűnik úgy elsőéves hallgatóként analízis vizsga előtt.
Nemrég írt az Economist arról, hogy a klímakutatás olyan szakterület, ahol a részletek megértéséhez tudományos képzés kell. Az interneten lehet találni párszáz olyan oldalt, ahol elsőre jól hangzó érveket lehet találni a globális felmelegedés cáfolására. Elsőre. Aztán 2-3 óra ásás után az ember rájön, hogy igen, ott baszta el a szerző az előjelet. Ezért van az, hogy létezik peer-review és léteznek tudományos folyóiratok. Ott nem kerül be olyan cikk, ami már a természettudományos alaptörvényeken elvérzik, vagy aritmetikai hibára épít, mert az ellenőrző szakértő, meglepő módon ismeri a szakterületét és tudja mi számít szokatlannak, ha valami szokatlan akkor pedig tudja, hogy esetleg hol lehet a dologban a hiba és meg is találja.
A téma iránt érdeklődő laikusként, Gere Ádám cikkét olvasva csak az tűnt fel, hogy az összes felsorolt érvvel és azok tudományos cáfolataival is találkoztam már.
Laikusként induljunk ki abból, hogy a világ GDP-nek többségét kitevő országok tudományos akadémiái (több mint 32 ország) szerint az ember okozta globális felmelegedés létezik, pont. Innentől az a kérdés, hogy mennyire valószínű az, hogy a világ minden táján lévő több ezer klímakutató vagy világméretű összeesküvés része, vagy egyszerűen úgy téved, hogy arra egy laikus egyszerűen rá tud világítani, de mindezek ellenére a kutatók nem akarnak hinni a brilliáns laikusnak.
A matematika nyelvére lefordítva, ne úgy akarjon valaki Riemann-sejtést bizonyítani, hogy közben nincs meg a középiskolás matematika tudása. Egy matematikusnak kellene a legjobban tudnia, hogy hány laikus, hóbortos, megtévedt alak próbálja különböző híresebb matematikai problémák bizonyítását elküldeni minden második matematika professzorhoz, nincs ez máshogy a klímakutatás területén is.
Nézzük a Gere Ádám által felsorolt érveket tételesen:
Az utóbbi évek híradásait figyelve az embernek könnyen az az illúziója támadhatott, hogy a Föld legmegfelelőbb hőmérsékleti viszonyai napjainkban uralkodnak, és ezt az ideális állapotot az ember mértéktelen energiafogyasztása és ebből származó CO2-kibocsátása veszélyezteti. Ez ostobaság. A földi atmoszféra megjelenése óta, tehát kb. 500 millió éve az éghajlat folytonosan változik. A természet és az ember története nagymértékben a klímaváltozásokhoz történő alkalmazkodás története is.
A klíma természetesen változik, a ciklikus és nem ciklikus változásokkal minden klímakutató tisztában van. Az ideális állapot annyiban ideális, hogy a klíma változása szempontjából minimális, jó esetben a legutóbbi 10 ezer évben beszélhetünk csak emberi civilizációról. Nem az ember alkalmazkodott a klímához, hanem a civilizáció. Sokan vagyunk és ez a sokaság függ a klímától olyan primitív szinten mint élelmiszer vagy ivóvíz. Az ember által okozott üvegházhatást fokozó gázok kibocsájtása azért veszélyes, mert a klíma-ciklusok tekintetében iszonyatosan gyorsan történt. 10-20-50 ezer év elég idő lehet az alkalmazkodásra, 50-100 év csupán? Nehezen.
Amikor a cikk szerzője arról beszél, hogy "amit biztosan tudunk az az, hogy a felmelegedések idején az ember prosperált, a lehűlések idején pedig szenvedett", elfelejti, hogy az ember nem élt civilizációban, hogy bármi mást tapasztalt volna mint a legutóbbi jégkorszakból való kilábalást. Egyszerűen erre elég a 10 ezer év.
Tény, hogy az elmúlt százötven év alatt a Föld hőmérséklete 1,5 C fokkal növekedett (ennek a kétharmada az 1940 előtti időszakra esett). Ebben nincs semmi meglepő: az 1850 körül véget ért kis jégkorszak utáni felmelegedés eredményét látjuk.
Az első állítás egyszerűen hamis, egyrészt 1906-2005 között 0.74°C ±0.18°C volt a növekedés, másrészt a növekedés üteme majdnem kétszer akkora volt a 20. század második felében, mint az egész időtartam alatt.
A kis jégkorszakra való hivatkozás két okból problémás: maga a név félrevezető, a kis jégkorszak úgy jégkorszak, mint a Moszkva tér tér Moszkvában. Sehogy. A név egy hasonlat, de nem operál semmiféle hasonlítható mechanizmussal, nem globális jelenség hanem regionális lehűlés volt és semmiféle hatása nincsen a mai vagy a 150 évvel ezelőtti hőmérsékletre.
A Föld klímáját az embertől független számtalan tényező drasztikusan befolyásolhatja, egyebek között a bolygó pályájának módosulása (Milankovits-hatás), vulkánkitörések, tektonikus mozgások, a mágneses tér átrendeződése, a tengeri áramlatok és a napfény intenzitásának változása. Ezekről a tényezőkről és interakciójukról legfeljebb megfigyeléseink vannak, tudásunk szinte semmi. Egyvalami azonban határozottan állítható: a felmelegedésnek nem sok köze van a CO2-höz.
Erre szokták mondani az amerikaiak, hogy a konyhai mosogató is be lett dobva a képbe. Csak címszavakban. A Milankovitch ciklus túl lassú és kicsi. Az emberi aktivitás minimum 150x annyi CO2-t bocsájt ki, mint a vulkánok. A tektonikus mozgásokhoz túl sok idő kell. A Föld mágneses tere túl lassan változik ahhoz, hogy megmagyarázza a mostani melegedést. A tengeri áramlatok nem változtatnak a Föld globális átlaghőmérsékletén, ezt egy óvodás is látja (rendszeren belüli mozgás). A napfény intenzitása maximum 7% +-1%-ot segített a 20 század melegedéséhez, 1980 óta pedig pontosan csökkenő tendenciát mutat. A Nap működését legjobb tudásom szerint tényleg nem értjük teljesen, de a kibocsájtott napfényt precízen mérjük évtizedek óta, az pedig nem korrelál a globális felmelegedéssel.
A CO2 körülbelül 9-25%-ban vesz részt az üvegház-hatásban, de azt ne felejtsük el, hogy az üvegház hatás nélkül a Föld átlaghőmérséklete -20°C lenne, a mostani ~14°C helyett, az üvegház-hatás jórésze fontos. Az ember által okozott melegedés 72%-át viszont a CO2 okozza, a fennmaradó részt a metán, N2O és még pár CFC.
A Föld általunk ismert öt jégkorszakából négyben a légkör CO2 tartalma nagyságrendekkel volt nagyobb, mint a mai. A jelenleginél sokkal nagyobb felmelegedések voltak akkor, amikor még az emberiség álmaiban sem szerepelt az Otto motor. A CO2 ugyan játszik némi szerepet a sokat emlegetett üvegházhatásban, ám abban sokkal jelentősebb a felhőképződés (amiről vajmi keveset tudunk) és a metán szerepe.
A tények ezzel szemben azt mutatják, hogy a jégkorszakok alatt meredeken zuhant a CO2 koncentráció és a jégkorszakok között soha nem haladta meg a 300 ppm-et (parts per million), míg most 380 ppm felett vagyunk már.
Ráadásul, sok "klímaijesztgető" legnagyobb csalódására, a Föld hőmérséklete nem változott, sőt enyhén lehűlt 1998 óta, a folyamatosan növekvő CO2-emisszió dacára.
Ez is téves információ. Az éves változások megtévesztőek, a klimatológusok minimum 5 éves mozgó átlaggal számolnak. 1998 a klimatológusok szerint a különlegesen erős El Nino hatás miatt volt kiugróan meleg, de ha egy hosszabb távú trendre nézünk, akkor látszik, hogy az utóbbi 10 év a valaha mért legmelegebb 15 év között van.
A Föld történetének átlagos CO2-szintje 1200 részecske milliónként. Ma a légkör CO2 tartalma 385 részecske milliónként. Akkor meg mire fel ez a hisztéria?
A Föld történetébe beletartozik, hogy volt izzó lávagolyó is, de a Föld történetének nagy része évmilliók alatt változó hosszú folyamat, és azon időszak alkalmatlan lenne az emberi civilizáció számára. Hosszú ideig nem volt jelentősebb mennyiségű oxigén sem a légkörben, ha elég messze nyúlunk vissza. Sokkal relevánsabb az az adat, hogy az ipari forradalmat megelőző 10 ezer évben nem volt 250 ppm felett a CO2 koncentráció.
Ezekben a napokban Koppenhágában húszezer globális felmelegedés-hívő politikus, tudós, aktivista és üzletember tanácskozik, hogy megtervezzék dollártrilliók újraelosztását, átalakítsák a világgazdaságot, durván beleavatkozzanak az individuális szabadságjogokba, XIX. századi szintre csökkentsék a fejlett gazdaságok karbon-emisszióját, és nevetséges középkori technológiákat sózzanak a nyakunkba.
A globális pénztőke pénzszivattyúi beindulnak, mi? Az csak egy igen perverz emberi gondolat lehet, hogy egy világméretű szennyezés korlátozása a személyes szabadságjogokat sérti. Ahogy Al Bundy fogalmazott, felsértette az öklömet az arcával, Uram! Nem értem amúgy, milyen középkori technológiákról beszél, ha nem sikít ez a szókapcsolat az oximoronságtól már amúgy is.
A viccet félretéve, talán az egy jogos kérés, hogy például az óceánokat ne tegyük csupasz sivataggá például olyasmivel, hogy az óceánok savassága most a legmagasabb az elmúlt 55 millió év óta, veszélyeztetve ezzel egy csomó fajt, a CO2 körforgásban részvevő algákat, súlyosbítva ezzel a problémáinkat és a tengerpartokon élő embereket közvetlenül.
Az aktivisták és politikusok keltette zajban az emberben önkéntelenül felmerül a kérdés: hogyan lehet egy 500 millió éves folyamatból egy 20 éves tendenciát kiragadva a folyamat jövőjére következtetni? Hogy lehet egy gyermekcipőben járó, kialakulatlan tudományág jóslatára alapozni több milliárd ember életét befolyásoló döntéseket? (Ez a tudomány egyébként az 1970-es években a maihoz hasonló bizonyossággal állította, hogy a Föld hamarosan eljegesedik, az élen John Holdren-nel, aki ma Obama fő-fő tudományos tanácsadója.) Hogy lehet egy viszonylag mérsékelt, teljesen természetes felmelegedést környezeti katasztrófaként beállítani?
Az ember számára az utóbbi ~10000 év a fontos, civilizáció szempontból. Laikus szemmel kialakulatlannak tűnhet a tudomány, de akkor tessék elmélyedni a részletekben és meggyőződni az ellenkezőjéről. Ugyanis ez a "kialakulatlan tudomány" megértése nehészségeket okoz még egy matematikusnak is, pedig itt aztán vannak számok.
Az, hogy a 70-es években "a tudomány" azt állította volna, hogy a Föld hamarosan eljegesedik, egy mítosz. Ide kattintva elérhető az 1965-1979 közötti tudományos cikkek listája arról, hogy milyen irányba fog elmozdulni a hőmérséklet. Jól látható, hogy toronymagasan vezet a melegedés.
Ami erre fényt derített, az az elmúlt hetekben kitört, mára már "klímagate"-ként emlegetett botrány. Hackelés vagy kiszivárogtatás folytán az internetre került a Kelet-Angliai Egyetem klímaváltozás-kutató tanszékének (Climate Research Unit - CRU) szervereiről 61 megabyte-nyi adat, többek között a kutatók egymás közötti és nemzetközi e-mail váltása és komputer-kódok.
Hadd ne idézzem be a a hosszas vádakat. A lapos Föld társaság anthropogenikus klímaváltozás tagadói három dolgot találtak problematikusnak 10 év ellopott levelezéséből, programkódokból:
- Pár idézetet, amikor egy marginális évgyűrű hőmérsékleti proxy esetén az 1960 utáni proxyadatok és a műszeres direkt adatok közti eltérés kiszűrését vitatták meg a "trick" szó használatával ami gyakran használatos "ügyes módszer" értelemben a köznyelvben is, egy olyan _grafikon_ generálása során ami arra szolgált, hogy laikusoknak készítsen összefoglalót a hőmérséklet alakulásáról. Nyilvánvaló, hogy a direkt műszeres érzékelés által szolgáltatott adat jobb. Az, hogy miért tér el az évgyűrűs módszer, 10 éve téma a szakértői körökben.
- Egy kikommentált (tehát deaktivált) programkódsort, amit a tesztelés során használtak a kutatók.
- Egy olyan adatvesztést, ami 20 évvel ezelőtt történt teljesen lényegtelen adatról amikor a tanszék új épületbe költözött, illetve olyan adatok hiányát kérik rajtuk számon ami felett nem ők rendelkeznek.
Az, hogy a tudósok hazudnak, meghamisítják az eredményeiket, tulajdonképpen nem meglepő.
De, az lenne, ha igaz lenne. Egyrészt, mert a tudomány az extrém szabad piac. Végletesen versengő és az marad életben aki olyan eredményeket produkál amit a másik nem bír lebontani. Így halad az egész előre. Ne felejtsük már el, hogy az, hogy ma egyáltalán a neten vitázunk egymással annak köszönhető hogy tudósok ezrei elvégezték az ahhoz szükséges alapkutatást, amire építve fel tudtunk építeni egy elektronikai ipart.
A politika azt mondta a tudósoknak: itt van egy kis pénz, kutassátok a globális katasztrófák veszélyeit; ha találtok ilyet, még több pénzt kaptok. És láss csodát, találtak.
A tudósok nem érdekeltek abban, hogy ilyen vagy olyan eredményt mutassanak ki, mert nem az alapján kapják a kutatási támogatásokat. Ha lenne egy tudós aki hitelt érdemlően cáfolni tudná a globális felmelegedést, akkor a Nobel díj csak az első lépcső lenne, de klímatudós az ilyesmivel már nem próbálkozik, ahogy fizikus sem kezd perpetuum mobile építésébe.
A jegesmedve populáció növekszik, az északi sarki hőmérséklet alacsonyabb, mint az 1930-as években volt, Grönlandon és az Antaktiszon a jégtömeg növekszik.
A legutóbbi adatok szerint 19 jegesmedve szubpopulációból 8 csökken, 3 stagnál, 1 növekszik és 7-ről nincs elég adat. Az északi sarki hőmérséklet valóban hasonló, mint 1930-50 között volt, de mióta 1979-ben megkezdődtek a műholdas mérések, az északi sarkot fedő jégtakaró 5-8%-al csökkent. A grönlandi és antarktiszi jégtömeg csökken (sokan összekeverik a kelet-antarktiszi növekedést az általános növekedéssel, de a nyugat-anktartiszi csökkenés a kontinens egészére vonatkozóan egy csökkenést eredményez).
Legközelebb jó lenne úgy írni egy cikket, hogy legalább megkérdezzük a szakértőket a témában, kedves Gere Ádám.
