"it's better to burn out than to fade away". Kurt Cobain világhíressé tette Neil Young sorát azzal, hogy idézte búcsúlevelében.

A mondat által oly sommásan megfogalmazott vélemény Magyarországon nem is lehetne aktuálisabb. Közéleti fordításban az antalli "Tetszettek volna forradalmat csinálni" ellenpárja. Húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy látszódjon: az akkor felsejlő problémák lebunkózására használt mondat igazából a rendszerváltás elvesztegetett lehetősége.

Az utóbbi években kritikussá vált helyzet fő oka az, hogy nem vált el a búza az ocsútól a rendszerváltáskor, vagy ahogy Publius Hungaricus fogalmazott, a magyar elit legitim tudott maradni az utóbbi harminc évben folyamatosan. Nem mintha lámpavasakon himbálózó hullákra gerjednék mint egyesek, de egy diktatúrát lezárni csak éles határvonallal lehet.

Öngyilkossággal ért fel, hogy a rendszerváltáskor meg lett engedve a volt diktatúra fenntartóinak a közügyekben való részvétel, a bűnök annulálása. A bűnösök könnyen felvették az új rendszert hiszen az előző alatt is csak hazudták az ideológiát. Államformát váltottunk ezzel, a legvidámabb barakkra rászórtunk még pár humorbombát, de rendszerváltás nem történt.

Érzékelhető a morális deficit, olyannyira hogy a cseh nagykövet nyilatkozott így a napokban:

Továbbá talán arról is van szó, nálunk mégiscsak lezajlott egy forradalom. Ha "bársonyos" is volt, mi forradalomként éltük meg. Volt egy nagyon világos pont, ahol a régi rezsim uralma véget ért, és valami új kezdődött. És mindenki számára világossá vált, hogy mostantól minden másképp lesz.

Érdekes megnézni Lengyelország példáját is, hiszen náluk is sok tekintetben hasonló problémákkal túzdelt volt a rendszerváltás. Húzták a posztkommunista örökséget magukkal, mivel forradalom helyett kerekasztal tárgyalással oldották meg ott is a krízist. A morális szemétdomb náluk 2005 környékén vált elviselhetetlenül büdössé, akkor gyakorlatilag kiírta magát a közéletből a posztkommunista baloldal és mára a politika a két jobboldali párt térfele lett, a politikai meccseket a PiS és Tuskék már más, demokratikusabb játékszabályok között vívják.

Sokszor volt szó akkoriban, hogy majd Magyarországra is megérkezik a varsói gyors. Bár ez a felvetés sokáig cáfolódni látszott, a magyar helyzet mint a rendszerváltáskor is, némi késéssel bár de most is követni látszik a lengyel irányt.

Tisztítótűz helyett a magyar társadalom lassan megrágja és kiköpi a kádári mocskot. Halványodnak a demokráciát mímelők.

Halványodnak bizony, hiszen egyre fülsértőbb ahogy újra és újra tanúbizonyságot tesznek arról, hogy mennyire nem értik ezt az egészet. Nemcsak hogy aljas okokból a rendőrséget eszközként használva állampolgárokat veretnek, milliárdokat lopnak a közösből, hanem bukott tanulóként még nekik van a legnagyobb pofájuk amikor egyértelművé válik tudásuk hiánya.

Gyurcsány Ferenc ma úgy érezte, hogy nem elég egyértelmű a dolog, tudatni kell még egyszer a világgal, hogy ő nem demokrata.

Épeszű demokrata ugyanis nem gondolja, hogy az állam egyik feladata a cenzúra és a politikai alapú média feketelistázás. Épeszű ember nem gondolhatja, hogy egy miniszterelnök előírhatja állami szerveknek, hogy azok milyen újságot rendelhetnek vagy hol nem hirdethetnek. Az állami szervek közül sok nem alá, hanem mellé vagy fölérendeltje a kormánynak, közvetlenül az országgyűlésnek számolva be.

Az állam nem így működik, de sebaj mert már halványulnak a múlt árnyai...